A korai évek, ahogy én látom.

Talán azért is évvel kezdem, hogy mindenki jó mélyen magába nézve elismerje, hogy valahol mindig "MI" tehetünk arról amibe keveredünk.

Ritkán leszel beteg, legalábbis ebben a betegségben szenvedve azért mert mindent úgy csináltál, ettél-ittál ahogyan azt kellene. Egy egészséges étrend amit egy szülő próbál a gyerekének a torkán le tolni gyerekkorától kezdődően mondjuk meg őszintén nem mindig olyan ételekről szól, amit az ember szívesen enne. És mikor kikerül az ember a szülői irányítás, útmutatás alól azt hiszi, hogy minden meg tehet, meg ehet és ihat büntetlenül. De ez nem így van!

Az én gyerekkorom teljesen jól indult étkezés szempontjából, lévén az "átkos kommunizmusban" nőttem fel nekünk is volt hétvégi hobby telek amit a család, papa, mama, gyerekek, unokák műveltünk.
Természetesen a "pápa" volt a főnök. S lévén Ő katona ember volt, rend és fegyelem volt a kis pátkai telken, minden évben vetèsforgatva a földet. A tavasz közeledtével új vetési terv volt ki függesztve, aminek mentén csinálhat a lett a telek egy igazi kis élés kamra az egész család számára.
Volt ott minden féle zöldség, gyümölcs mi szem szájnak ingere. Tulajdonképpen soha nem szenvedtünk hiányt semmiben. A paradicsomtól a paprikán át a krumpliig, az almától a dinnyén át cseresznyéig, szöllőig minden volt termelve de, tényleg minden.

Persze a gyümölcsökből, zöldségekből rengeteg lekvár, kompót, savanyúság, paprika őrlemény stb stb készült, amit ettünk-ittunk két pofára a következő évi termés feldolgozásáig.

Aztán felnőve, ki kerülve az anyai irányítás alól már nem voltak fontosak azok az ételek amelyeket gyerek koromban ettem, és felváltotta egy fajta kapitalista azt eszek amit akarok, és annyit amennyit akarok. Önkontrol nélküli zabálás vette kezdetét nagyjából a 20-as éveim elejétől.
Mondhatom, hogy szinte a gyümölcsöket, főzelékeket teljesen ki zártam az életemből.
Szinte húst, hússal ettem, hasáb burhonyával, és akkora adagokban ami csak belém fért.
Na ez vetett addig amíg már fel mentem a 174cm magasságomhoz 118 kilóig, és szinte mindig tudtam volna enni. Sokszor volt hasmenésem, amiket aztán székrekedés követett, fajdogált a hasam sűrűn de azt gondoltam csak "túl ettem magamat" és majd jobban leszek. Végig sem gondoltam, hogy minden jel ami a testemtől érkezett, az egy figyelmeztetésként jött, hogy állj már le, ne feszítsed a húrt tovább.

És akkor 2008-ban megérkezett az életembe az első igazán nagy rosszulléttel a divertikulitisz. Nagy sebbel-lobbal érkezett!

És egyből a kórházig vezetett ez az új ismeretség.

Na innen folytatjuk...